|
A FEKETE GÓLYA MADÁR
Ha vége az állatvilág számára is sok
megpróbáltatást jelentő télnek, a tavasz közeledtét jelzi az is, hogy egy
kicsit később a szokásosnál, de végül megérkeztek az első gólyák
Magyarországra és Erdélybe. A fehér gólyák fogyását az utóbbi évtizedekben
Európa-szerte sikerült megállítani, kevésbé ismert rokonát, a fekete
gólyát azonban még mindig a kipusztulás fenyegeti.
A fekete gólya, akárcsak a fehér, a gázlómadarak rendjébe tartozik. A
gázlómadár fogalmán ökológiai típust értünk, amely több különböző,
egymással csak részben rokon családba sorolható, mégpedig a gémfélék, a
gólyafélék, a darufélék és a flamingófélék családjába. Ezek egymástól jól
megkülönböztethetőek, ami összeköti őket, hogy táplálékukat mindannyian
hosszú lábaikkal a vízben gázolva szerzik.
A fekete gólya a fehér gólyával ellentétben nem húzódott be az emberi
településekre, inkább háborítatlan erdők mélyén fészkel. Általában
természetszerű, gazdag és változatos élővilágú öreg erdőket választ,
melyek rendkívül sok természeti értéket hordoznak. Életmódja sokkal inkább
vízhez kötött, mint fehér rokonáé. A Magyar Madártani Egyesület (MME)
által 1995-ben elvégzett felmérés alapján 150-200 pár volt. Legjelentősebb
élőhelyei a Dunántúl déli részén Somogyban, Baranyában és a Duna menti
galériaerdőkben találhatóak, de Erdély számos pontján, Székelyföld déli
részén is megtalálhatóak. Előfordul csaknem valamennyi középhegységben, a
Tisza mentén és Szatmárban is. Az 1930-as években végzett felmérések
szerint hasonló volt hazai elterjedése. Vonulási időszakban táplálkozásra
alkalmas vizes területeken bárhol megjelenhet. Augusztusban, szeptemberben
tarlókon, mezőgazdasági területeken is megfigyelhetők pihenő, táplálkozó
csapatok. Sok fekete gólya-pár a korábbi irodalmi adatokkal szemben csak
néhány évig használja fészkét, vagy évről évre újat épít.
Az európai állomány súlypontja az észak- és közép-keleti országokra
tehető. Ezek közül jelentősebbek állománynagyság illetve elterjedési
sűrűség szerint: Oroszország, Lettország, Belorusszia és Lengyelország. Az
1990-es évek közepén az Európában fészkelő fekete gólya-párok száma 10-15
ezer volt, Ázsiában 3-4 ezer pár fészkelt. A Dél-Afrikában élő állomány
nagyságát ezer párra becsülték. A fekete gólya elterjedési területén 105
országban fordul elő, 44 országban fészkel, 32-ben védett. A múlt század
második felében eltűnt Svédországból, dániai állománya 150 párról egy
párra apadt. Az utóbbi húsz évben létszáma Európa több országában
növekedett. A 80-as évek elejétől visszatért Dániába, 1995-ben már
legalább 8 pár költött; Olaszországban pedig, ahol 1994-ig nem volt
bizonyított fészkelése, 1995-ben már 3 pár költését ismerték. A
legfrissebb adatok szerint Iránban is fészkel 1994 óta.
A fekete gólya legkedveltebb élőhelyei a kisebb vízfolyásokkal, patakokkal
átszőtt, csendes holtágakkal, láprétekkel tarkított erdős területek,
melyekből nem hiányoznak az idős fák, az egykori legelőerdőkből
visszamaradt, fiatal fák sűrűjében megbújó öreg kocsányos tölgyek. A Duna
árterében a tölgy-kőris-fehérnyár erdőket szereti legjobban.
Dél-Dunántúlon keményfás ligeterdőkben fordul elő, míg a Tisza mentén a
fűz-nyár ligeterdőt választja. Középhegységeinkben bükk- és fenyőerdőkben
fészkel. Mindig szüksége van beszálló folyosóra, ezért nagyon sűrű erdőben
nem szeret fészkelni: gyakori, hogy fészke utak vagy nyiladékok közvetlen
közelében található.
Egy-egy megfelelő erdőfoltban folyamatosan - akár több mint húsz éven át -
fészkel fekete gólya. Előfordul, hogy egy-egy párnak csak egy fészke van,
de ismertek olyan élőhelyek, ahol több fészket is épít, és azokat
felváltva használja. Több helyen megfigyelhető, hogy az adott évben
költésre nem használt fészkeit is javítgatja. Márciusban megjelenik a
fészkelőhely környékén, 7-10 nap múlva a fészkénél. Április közepéig rakja
le tojásait. A kotlás gyakran már az első tojás lerakása után megkezdődik,
és 30-40 napig tart. A fiókák körülbelül három hónapig maradnak a
fészekben. Évente egyszer költ. Amíg a fiókák kicsik, az egyik öreg madár
mindig a fészekben tartózkodik. Tollasodástól a táplálék gyűjtésében
mindkét szülő részt vesz. A fiatalok néha már július második felében
elhagyják a fészket, de nem ritka, hogy augusztus közepéig a fészekben
tartózkodnak. Leggyakrabban három fiatal repül ki egy-egy fészekből.
Fészkét általában alacsonyabbra építi, mint a ragadozó madarak: a
lombkorona alsó felébe. A fészek általában lapos, nagy és kerek.
Táplálkozóhelye rendszerint a fészkelőhely közelében lévő sekély állóvíz,
nedves rét vagy patakmeder. Fő tápláléka hal, béka, ebihal, gőte,
ritkábban gyík, rovar, kisemlős. Kedveli a sekély vizeket. Nyár végén, a
vonulás előtti időszakban kis- és nagy kócsagok, szürke gémek és kanalas
gémek társaságában, csoportosan halásznak.
Vonulása nem teljesen ismert. Az Európában fészkelők legnagyobb része
Afrikában tölti a telet. Augusztusban csapatokba verődnek, és általában
október elején tűnnek el teljesen a magyarországi táplálkozóhelyekről. A
Magyarországon-Erdályben gyűrűzött madarak közül egy a Nílus
torkolatvidékén, egy Csádban, egy az Egyenlítő közelében pusztult el.
Március elejétől a telelőhelyről visszatérő csapatok ismét láthatók a
Boszporuszban. A színes gyűrűs jelölés bevezetésének köszönhetően a
vonulás kutatásában az elmúlt években látványos eredmények születtek. A
fekete gólyák különböző korcsoportjai egymással nem keveredő csapatokban
vonulnak. Ma még nem tudjuk, hogy a fiatalok származási helyüktől mekkora
távolságra fészkelnek majd kifejlett korukban.
Egy 1995-ben végzett felmérés szerint a világon fészkelő fekete
gólya-állomány 65 százaléka van kitéve zavarásnak fészkelőhelyén, illetve
a telelőterületeken. A zavarás fő tényezői a fészkelőhelyeken főleg
erdészeti jellegűek. Ilyen probléma a költőhelyként szolgáló idős erdők
kitermelése, helyettük ipari nyersanyag-termesztő ültetvények telepítése.
Második helyen említhetjük a táplálkozóhely-vesztéssel járó vízrendezést,
harmadik helyen pedig az elektromos távvezeték-oszlopok okozta
áramütéseket.
A fekete gólya Magyarországon csakúgy, mint Közép-Európában mindenütt,
veszélyeztetett faj. Hazánkban a fokozottan védett fajok kategóriájába
tartozik, eszmei értéke 250 000 Ft. Védelme a mai napig megfelelő
összehangolt országos program hiányában egyedi esetekre korlátozódott. A
madárvédők világszervezete (a BirdLife International) szerint az
úgynevezett SPEC 3 kategóriába tartozik, míg máshol a ritka fajok között
tartja számon. |
